Azért hoztam létre a Nightpages-t, mert nekem is szükségem lett volna rá.

ADHD-s vagyok. Az agyam nem lineárisan dolgozza fel a világot, hanem rétegekben, mintákban és asszociációkban. Ezért néz ki úgy ez az oldal, ahogy. Kicsit olyan, mint egy gömb, rengeteg kulcslyukkal: akárhol pillantasz bele, mindig más oldalát látod ugyanannak. Ez részben ösztönös, részben tudatos tervezés eredménye.

Tudom, hogy nem mindenki ugyanúgy kapcsolódik. Van, akinek egy romantikus novella nyit meg valamit, van, akinek egy horror. Másnak egy kártya, egy kérdés, egy kép vagy egy tárgy lesz a belépési pont. A Nightpages úgy van felépítve, hogy te találd meg benne a saját utadat, ne én mondjam meg, melyik az.

De a forma tényleg csak a felszín. A lényeg az, ami alatta van.

Hiszek abban, hogy az önismeret nem luxus, és nem valami lebegő, elvont pszichológiai fogalom. Kézzelfogható, mindennapi haszna van, amit én magam is egyre tisztábban látok. Ha jobban érted, miért vonzódsz bizonyos történetekhez, karakterekhez és dinamikákhoz, akkor jobban értheted azt is, mit keresel, mit kerülsz, mi nyugtat meg, mi billent ki, és miért térsz vissza újra meg újra ugyanazokhoz a mintákhoz.

Az emberek ezt sokszor nem azért nem ismerik fel, mert ne akarnák, hanem mert senki nem kínálja fel nekik a kérdéseket.

 

Mindenki válaszokat árul. A Nightpages kérdéseket ad.

 

Ez nem terápiás oldal. Nem diagnosztizálok, nem mondom meg, ki vagy, és nem adok kész válaszokat. Legfeljebb segítek közelebb kerülni ahhoz, amit talán mélyen eddig is tudtál, csak még nem állt össze a kép. Azt a lehetőséget kínálom, hogy amit a történetekben keresel, azt ne csak átéld, hanem meg is lásd. Hogy legyen nyelved arra, amit eddig csak éreztél. És hogy ahelyett, hogy újra és újra automatikusan reagálnál ugyanazokra a mintákra, tudatosabban dönthess arról, mihez kezdesz velük.

Ehhez bátorság kell. Nem a látványos fajta, hanem az, amelyik hajlandó befelé nézni akkor is, ha ijesztő, és nem fordul el attól, amit ott talál.

A Nightpages-t olyan térnek építem, ahol közelebb kerülhetsz magadhoz. Ítélkezés nélkül, de nem felelőtlenül. Ahol a kedvenc történeteid és karaktereid nem bűnös élvezetek, hanem jelzések. Ahol arra, amit érzel, nem szégyenként, hanem fontos nyomként lehet tekinteni. És ahol a felismeréstől a megértésig vezető út talán nem könnyű, de lehet őszintébb és tudatosabb.