Private Detective

A nyomozó álruhát ölt, hogy közel kerüljön ahhoz, aki nem beszélne vele. A lebukás veszélye állandó, a szerep pedig kezd ráragadni.

A nyomozó nem csak megoldja az ügyet, hanem életben is tartja a következő célpontot. A védelem és a nyomozás ritkán fér el ugyanabban a napban.

A nyomozó nem bízik a rendőrségben, mert lassú, korrupt vagy egyszerűen vak. A saját szabályai szerint dolgozik, és ezt a hatóság sem szereti.

A nyomozás éjjel zajlik, alvilági klubokban és félreeső utcákon, ahol a nyomok laknak. A sötétben az igazság ritkább vendég, mint a veszély.

Cinikus, magányos nyomozó, aki az alvilág legsötétebb zugaiban keresi az igazságot. A kiábrándultságát munkába fojtja, mert máshová nem fér.

Egy régi, lezárt gyilkossági ügyet vesz elő, amit a rendőrség feladott. Az új nyomok életveszélyesek, mert valaki azt hitte, örökre eltemette.

A megbízó segítőkésznek tűnt, aztán kiderült, hogy fontos infót hallgat el. A nyomozó nem csak az ügyet oldja meg, hanem azt is, ki fizeti valójában.

A nyomozó régi, megoldatlan ügye visszatér kísérteni, épp a rossz pillanatban. A jelen ügye a múltját feszegeti, és a kettő összeér.

A helyi rendőrség korrupt, és aktívan akadályozza a nyomozást, eltussol, fenyeget. A nyomozó nemcsak a bűnözővel áll szemben, hanem az egyenruhával is.

Az ügy személyessé válik: egy barát vagy családtag kerül a célkeresztbe. Az érzelmek elhomályosítják az ítéletet, épp amikor tiszta fejre lenne szükség.

Egy titokzatos nő lép a nyomozó életébe, segítőnek álcázva a saját tervét. A vonzalom fegyver a kezében, és a nyomozó tudja, mégis enged.

A poros albumból kiesik egy fotó, és vele egy húsz éve lezárt ügy. A nyomozó a képen álló arcot keresi, aki azóta sem öregedett a nyilvántartásban.

A bizonyíték a filmen van, csak nem hívható elő tisztán, és az idő fogy. A nyomozó egyetlen kockát akar, amiért valaki már ölt is.

A halott zsebében egy jegy lapult egy utazásra, amelyet sosem tett meg. A nyomozó a célállomást követi, és a célállomás visszakövet.

Mindent el tud lopni, kivéve azt, hogy észrevétlen maradjon a nyomozó szeme előtt. A macska-egér játék évek óta tart, és mindketten gyanúsan élvezik.

A célpont adott, az ár kialkudva, a szabály egyetlen: nincs kérdés. A nyomozó viszont pont a kérdésekből él, és ez a szerződés tele van velük.

A város fele neki fizet, a másik fele tőle fél, a rendőrség aktája vastag és üres. A vád akkor áll össze, amikor valaki belülről kezd beszélni.

A vállalkozás családi, a könyvelés kettős, a temetések rendszeresek. A nyomozó bejut a vacsoraasztalhoz, és onnan már nehéz élve kikelni.

A birodalom örököse, akit mindenki alábecsül, és ez a legélesebb fegyvere. A nyomozó a leggyengébb láncszemet keresi, és a legerősebbet találja.

Az utca az övé, a szabályokat ő írja, a rendőrség évek óta hiába. A trónról lefelé minden lépés vérdíjas, és valaki most feljebb tör.

A törvényen kívül él, a saját kódexét halálosan komolyan veszi. A nyomozó akkor akad el, amikor rájön, hogy a bűnözőnek több elve van, mint a rendszernek.

A rendőrség lezárta az ügyet, mert nincs rá kategóriájuk. Neki van, csak abban senki sem akar hinni.

A megbízás egyszerű megfigyelésnek indult, aztán a célszemély visszanézett. A nyomozásból megszállottság lesz, és a bizonyítékok közé érzelmek keverednek.

Két nyomozó, egy ügy, nulla hajlandóság az együttműködésre, maximális egó. A verseny addig tart, amíg rá nem jönnek, hogy ugyanaz a gyilkos vezeti mindkettőt.

A gyanúsított neve, múltja és arca is kitaláció, a papírok tökéletesek. A nyomozó egyetlen szálat talál, ami a valódi emberhez vezet, ha időben ér oda.

Valaki más él az áldozat nevén, a számláin, az életében, hibátlan papírokkal. A nyomozás ott kezdődik, hogy kideríti, ki akart ennyire pont ő lenni.

A beépült nyomozó szerepe szerint közéjük tartozik, a jelentései szerint ellenük. A két verzió közül az egyik hazugság, és lassan ő sem tudja, melyik.

Két megbízó, két igazság, egyetlen ember, aki mindkettőnek hazudik. A lebukás nem kérdés, csak sorrend, és a nyomozó a sorrendet keresi.

A minta tökéletes, az elkövető láthatatlan, a nyomozó túl jól kezdi érteni. A profil és a tükör egyre hasonlóbb, és ez a legrosszabb nyom.

Az informátor mindig többet tud, mint amennyit elmond, és mindig kér valamit cserébe.