Monster

A szörnyeteg nem gonosznak született, hanem azzá tették: kísérlet, átok vagy kegyetlenség formálta. A történet legkínosabb kérdése, hogy ki itt az igazi rém.

A lény sosem lép teljesen a fénybe, csak a széle villan meg, a hangja hallatszik. A képzelet rosszabbat rajzol, mint amit a szörny valaha megmutatna.

Egy ember lassan mássá válik, átok, vírus vagy kísérlet nyomán, és érzi minden lépését. A legnagyobb rémület nem a végeredmény, hanem a tükör az út közben.

A lényt megölték, elégették, eltemették, és reggel újra ott áll. A kérdés nem az, hogyan győzik le, hanem hogy egyáltalán lehet-e.

A szörnyet nem látni, csak a nyomát: furcsa hang, hiányzó ember, mozduló árnyék. Mire teljes alakjában előlép, már késő elfutni.

Egy adott éjjelen elvékonyodik a határ a világok között, és a lények átjönnek. Reggelig kell kihúzni, ha van reggel.

A teremtett vagy elnyomott lények megelégelték a szerepüket, és visszafordulnak. A teremtő legnagyobb hibája az volt, hogy azt hitte, örökké engedelmesek.

A fertőzés gyorsabban terjed, mint a hír róla, és nem ismer határt. Az emberiség nem legyőzni próbálja, csak túlélni, egyre kevesebben.

A lény a legmélyebb rémálmok testet öltött változata, torz és céltudatos. Nem ok nélkül vadászik, csak az okot ember nem érti.

A szörny puszta ereje emberi mércével felfoghatatlan, az ellenállás formalitás. A túléléshez nem legyőzni kell, hanem elkerülni, amíg lehet.

A test fellázad a gazdája ellen: torzul, mutálódik, széthullik a saját szabályai szerint. A rémület nem kívülről jön, hanem a bőr alól.

Egyedül marad életben, és neki kell szembenéznie azzal, ami a többieket elvitte. A túlélés nem diadal, hanem teher, amit örökre magával cipel.