Occult

Egy gonosz entitás átveszi a test és az elme irányítását, kívülről alig látszik. Aztán a viselkedés megváltozik, és a szeretteknek dönteniük kell, kit mentsenek.

Az alku hatalmat vagy kívánságot ad, cserébe valamiért, amit később kér vissza. A démon korrekt partner: pontosan azt teljesíti, amit kérni nem kellett volna.

Egy ártalmatlan tárgy, amulett vagy tükör, amely gazdáról gazdára hagy romokat. A balszerencse nem véletlen, hanem beépített funkció.

Létezik tudás, amit nem véletlenül zártak el: az egyensúlyt borítja fel. Aki megszerzi, hatalmat nyer, és a hatalommal együtt azt is, ami vele jár.

A mágikus kör kaput nyit, hogy áthívjon valamit a másik oldalról. A rituálé pontos, a probléma az, hogy a hívott fél is olvasta a szabályokat.

A régi kötet olyan varázslatokat és megidézéseket őriz, amiket ép ésszel nem szabadna. Az olvasója hatalmat nyer, és fizet érte, oldalról oldalra.

A titkos szertartás sötét erőket idéz, áldozatot mutat be, kaput nyit. A résztvevők azt hiszik, irányítanak, egészen a rituálé feléig.

Valaki a holtakat szólítja segítségért vagy válaszért, jó szándékkal. A holtak válaszolnak, de nem csak azok jönnek, akiket hívtak.

Egy zárt csoport okkult tudást gyakorol, és sötét erőkkel tart kapcsolatot. Az összejöveteleik titokban zajlanak, és jó okuk van a titokra.

A sötét erők megidézése vért kér, és a rituálé nem alkuszik az árban. A megrendelő túl későn tudja meg, kinek a vérét jelenti a szertartás.

A könyv lapjai emberbőrbe kötve őrzik, amit ép ésszel nem szabadna tudni. Az olvasója hatalmat nyer, és fizet érte, oldalról oldalra.

A fegyverbe lelket kötöttek, régen, valaki, aki nem kérdezett engedélyt. Most a penge dönti el, mikor szomjazik, és a gazdája csak reménykedhet.

Az iránytű a holtak felé mutat, ha megkérdezik tőle, és ritkán téved. A baj csak az, hogy a holtak is tudják, ki tartja a kezében.

A belépő egy szertartásra invitál, amelyre senki sem emlékszik, hogy jelentkezett volna. A helyszín létezik, a kérdés csak az, hogy a vendég visszatér-e.

A szer vágyat ébreszt, majd megszállottságot, végül valami sötétebbet. A megrendelő túl későn olvassa el, mit ír a fiola alján apró betűvel.

A gyászoló bármit megadna még egy beszélgetésért, a médium pedig tudja, hogy ami válaszol, nem mindig az, akit hívtak.