Spy-fi

Az arc cserélhető, az ujjlenyomat bérelhető, csak a nehezén ez sem segít: a legendát belülről is el kell hinni. A kém annyi identitást hord, hogy a bevetések között egyre tovább keresi a sajátját.

A városban minden lámpaoszlop tanú, minden tranzakció vallomás. A kémszakma lassan nem a láthatatlanság művészete, hanem a jelentéktelenségé, és a történet azt mutatja meg, hogyan lehet eltűnni egy világban, amely mindent rögzít.

A chip a fül mögött lapul, súgja az útvonalat, tárolja a titkokat, és elvileg csak a gazdájának engedelmeskedik. Az elvileg a kémszakma legveszélyesebb szava, és a történet pontosan ennél a szónál kezdődik.

Az aktatáskában lézer, a mandzsettában nanoraj, a szemüvegben célkereszt: a jövő kéme állig fel van szerelve. A felszerelés viszont csak addig előny, amíg az ellenfél katalógusa egy oldallal rövidebb.

Az ügynökség nem kiképezte, hanem megrendelte: gyorsabb reflex, jobb memória, hazugságvizsgálón átcsúszó pulzus. A tökéletes kém a génjeiben hordja a szakmát, és a felmondásról a DNS-e nem tud.

Két központ, két fedősztori, két fizetés, és egyetlen ember, aki már csak hajnalban tudja, kinek dolgozik igazából. A kettős ügynök a bizalom piacának virtuóza, és a történet arról szól, mikor omlik össze az árfolyam.

A betörés nyomai nem ablakon, hanem naplófájlokban maradnak, és a zsákmány súlytalan: tervrajzok, jelszavak, életek. A kiberkém háborúja csendes, a következményei nem azok, és a frontvonal bárkinek a zsebében ott lapulhat.

Az elfogott üzenet ártatlan bevásárlólista, és pontosan ettől gyanús. A kódfejtők párbaja türelemjáték: aki előbb töri fel a másik nyelvét, az a jövő heti híreket olvassa, mielőtt megtörténnének.

A gomb kamera, a toll adóvevő, a pénzérme pedig olyasmit tud, amiről a gyártója sem beszél szívesen. A kémeszközök a szakma játékszerei és mentőövei, és a történetben mindig akkor merül le az akku, amikor a legkevésbé szabadna.

A küldetés véget ért, az emlékei szerint viszont meg sem történt, és a hiány rosszabbul viszket minden sebhelynél. A törölt kém a saját múltja után nyomoz, és nem biztos, hogy örülni fog annak, akit megtalál.

A fülében lakó MI mindent lát, mindent elemez, és sosem téved, legalábbis eddig még nem szólt, ha igen. Az ügynök és a gép párosa a szakma jövője, feltéve, hogy egyszer tisztázzák, melyikük a fedőtörténet.

A szálak minisztériumokon, tőzsdéken és hadseregeken át futnak, és minél feljebb ér a nyomozás, annál kevesebb embernek szabad tudnia róla. Az összeesküvés akkora, hogy a leleplezését is csak összeesküvésként lehet megszervezni.

Hat nyelven hallgat, minden zárat ismer, és a nevét háromszor törölték a létező adatbázisokból. A szuperkém a szakma legendája, és a történet azt mutatja meg, mibe kerül egy legendának embernek maradni.

Az ügynökség nem szerepel költségvetésben, szervezeti ábrán, emlékiratokban, és pont ez a létezésének bizonyítéka. A tagjai a világ csendes karbantartói, és a történet abból él, hogy a karbantartás néha bontással jár.

A vadász és a vad hetente cserél szerepet, és mindkettő kívülről ismeri a másik módszereit, hiszen ugyanott tanulták. Az üldözés lassan bensőségesebb lesz minden szövetségnél, és a végjátszmában már az is kérdés, le akarják-e zárni egyáltalán.