Alternate history

A gomba sosem nőtt fel az égre, a hidegháború viszont sosem hűlt ki: két szuperhatalom fagyott dermedésben méregeti egymást évtizedek óta. A béke itt nem megnyugvás, hanem szüntelen, feszes patthelyzet, amely bármelyik reggel felmondható.

A villany sosem győzött, a gőz és a fogaskerék viszont mindent behálózott, és a világ kattog, sistereg, füstöl. Egy másik iparág, másik társadalom, ahol a jövőt rézből és nyomásból építették.

A hittörténet más elágazást vett, és a világot olyan istenek osztják fel, akikről a mi történelmünk sosem hallott. A hatalom, a naptár és a háború is más logika szerint működik, és a hívőknek ez a logika a levegő.

A Dél nyert, a kontinens kettéhasadt, és a rabszolgaság nem történelemkönyvi lábjegyzet, hanem működő intézmény. A megosztott Amerika a meg nem gyógyult seb világa, ahol a jelen minden feszültsége egyetlen elveszett csatából ered.

Tizennyolcban nem hallgattak el a fegyverek, és a lövészárkok azóta is nemzedékeket nyelnek el. A kimerült, elszürkült társadalom már nem a győzelemben reménykedik, csak abban, hogy egyszer valaki elfelejt tölteni.

A holdon más zászló leng, és a világ technológiai térképét egy másik győztes rajzolta újra. A geopolitika minden vonalát egyetlen fellőtt rakéta írta át, és a történet ennek az alternatív árnyékában játszódik.

Róma sosem hullott szét, hanem tovább terjeszkedett, és a modern világ latinul intézi a hódítást. Egy soha meg nem szakadt birodalom súlya alatt a szereplők azt kérdezik, van-e még hely új történelemnek.

A jogok kiharcolása évszázadokkal korábbra csúszott, és a világ hatalmi térképe ettől felismerhetetlen. A korán érkezett forradalmak új rendet szültek, amelynek megvannak a maga, ismeretlen igazságtalanságai.

A hajók nem nyugatról indultak, hanem keletről és délről, és a hódítók listáján más nevek állnak. A világtörténelem elágazása után az ismerős kontinensek idegen urakhoz tartoznak, és a mi múltunk innen már csak legenda.

A háborút a rossz oldal nyerte, és a térképet a győztesek totalitárius nyugalma festi egyszínűre. A történet ennek a világnak a hétköznapjaiban játszódik, ahol a normalitás maga a legnagyobb borzalom.

A világ nem egyesült, hanem tömbökre szakadt, és a határvonalon örök hidegháború fagy. A hatalmi egyensúly törékeny mérleg, ahol egyetlen rossz mozdulat mindkét serpenyőt a mélybe rántja.

A monarchiák sosem buktak el, a demokrácia félkész maradt, és a hatalom a koronák és a szavazók között ingadozik. Az udvari intrika és a népakarat egyazon terepen csap össze, és senki nem tudja, melyik írja a törvényt.

A kontinenst más zászlók osztották fel, vagy az őslakos szövetségek megállították a hódítókat, és Amerika egészen más nyelven álmodik. A történet ebben az át nem élt múltban keresi, milyen lett volna, ha a térkép másképp dől el.

A gőz korában a tudomány már-már mágiaként működik: a gépek gondolkodnak, a szerkezetek csodát művelnek. A viktoriánus zsenik olyan eszközöket építenek, amelyek határán a fizika és a varázslat összemosódik.